MÉE
Köszöntő
Nyilvánvaló, hogy a gyűjtési szenvedély ősidők óta kódolva van az emberiség génállományában. Erre számtalan történelmi példát lehetne felhozni, hiszen ez a késztetés a legkülönfélébb formákban jelent, és jelenik meg napjainkban is. Az egyes gyűjtési ágak közül jelentőségénél fogva magasan kiemelkedik az emlékérmek és pénzek, azaz a numizmatika tárgykörébe tartozó dolgok gyűjtése. Nemcsak azért, mert ez a fajta gyűjtés megkíván egy bizonyos anyagi hátteret, hanem mert részletekbe menő, széles történelmi tudás nélkül nem gyakorolható. Valamikor csak főurak, főpapok és igen gazdag emberek művelhették ezt a gyűjtési ágat. Ennek igazolására elég egy pillantást vetni a Magyar Numizmatikai Társulat 1926-os jubileumi tagnévsorára. Találunk benne királyt, hercegprímást, a főrendiház tagjait, és más zászlósurakat, természetesen a polgárság felső rétegének képviselőivel együtt. Mára már az életszínvonal általános emelkedésével szélesebb rétegek számára is lehetővé vált a numizmatikai anyag gyűjtése, jóllehet az éremgyűjtők tábora soha nem érte el az egyéb tárgyak gyűjtőinek számát.
E gyűjtési ág művelőinek egyik jellemzője az, hogy igénylik a hasonló érdeklődési körű személyek társaságát. Ezért tömörültek az ezzel foglalkozók világszerte társulatokba, klubokba, egyesületekbe, stb. Ez az igény hazánkban is létrehozta az országos szervezetét, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületét. Ennek az egyesületnek egyik kiemelkedő helyi szervezete a Gyöngyösi Csoport, amely most ezzel a kiadvánnyal kíván méltó emléket állítani fél évszázados működésének.
Alapítása után két emberöltővel valóban helyénvaló részleteiben is bemutatni az eddig elvégzett hatalmas munkát. Olyan határkőhöz érkezett a Csoport ahonnan visszatekintve, felmérve az eddig elvégzett munkát, könnyen kijelölhetők a jövendő feladatai.
Gyöngyös mindig is bővelkedett kiváló emberekben, nem véletlen tehát, hogy 50 évvel ezelőtt éppen ebben a városban állt össze egy lelkes társaság, akik zászlajukra tűzték nemzeti múltunk apró tárgyi emlékeinek összegyűjtését és megőrzését. Történetük bizonyítja, hogy megfelelő igyekezettel olyan eredményeket mutathat fel egy szerény méretű civil szervezet is, amelyre méltán lehet büszke az egész város. Éppen ezért méltó és igazságos megemlékezni azokról a személyekről, akiknek áldozatos tevékenysége vezetett a mai évforduló megünnepléséhez.
A régi korok apró emlékeinek gyűjtése mellett gondoltak arra is, hogy éremsorozatok kiadásával méltó emléket állítsanak hazánk és városuk kiváló személyeinek. Két nagysikerű éremsorozatot kell megemlítenem: a 15 darabból álló Aradi vértanúk és a 11 darabos Tisztelet az elődöknek sorozatokat. Ezek a magas művészi értéket képviselő emlékérmek mindig is értékes és közkedvelt darabjai lesznek az egyes gyűjteményeknek.
A Gyöngyösi Csoport országos rendezvények megszervezésével is igyekezett népszerűsíteni a numizmatikai tudományt. Vándorgyűlést (1984), és Numizmatikai Nyári Egyetemet (2016) is rendeztek a Mátra lábánál fekvő városban. Jóllehet a város vezetése jóindulattal állt a csoport mellett, ami időnkénti anyagi segítségben és érem rendelésekben öltött testet, ám a munka oroszlánrészét jórészt hivatalos segítség nélkül, önerőből vitte véghez a csoport tagsága.
A Gyöngyösi Csoport szorgos munkájának is köszönhetően esett a választás a városra, amikor helyszínt kerestek egy éremmúzeum kialakításához. Így került megalapításra a Huszár Lajos Éremtár, amelynek az alapja Dobál Miklós éremgyűjteménye volt. Ez az intézmény időközben központjává vált a helyi és környékbeli numizmatikusoknak, és nagyban hozzájárul a tudományág népszerűsítéséhez, egyben biztatást adhat a következő 50 évre az itteni gyűjtőknek. Végezetül további sikeres működést, az eddigi pályaív követését és sikeres gyűjtést kívánok! Stílszerűen egy Tacitus idézettel zárnám ezt a rövid köszöntést:
„Plurimum facere et minimum de se ipso loqui.”
(A lehető legtöbbet kell tennünk, s a lehető legkevesebbet beszélnünk önmagunkról!)
Szilágyi Mihály
a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének
tiszteletbeli főtitkára